Rémálom az X utcában

Csak álom az egész, suhant át agyán. Felsóhajtott, érezte, ahogy elhagyja testét a páni félelem. Csak álom... nyugtatgatta magát.
Lassan visszatért a valóságba, látta, hogy saját puha ágyában fekszik, körülötte kedvenc tárgyai. Visszafeküdt, és újra álomba szenderült.
Másnap nyugodtan ébredt, derengett ugyan valami a rossz álomból, napközben is felbukkant néha gondolataiban, de megnyugtatta magát: Csak álom...
Nem mesélte el senkinek. Annyifélét álmodik az ember, aztán elfeledi, és az élet megy tovább. Mi is az álom? Nem akart filozofálgatni róla.
A napok vidáman teltek, jókat nevetgéltek a barátnőkkel, és várták a hétvégét. A szokásos:buli, tánc, pasik.

Kicsit félve említette szüleinek a bulit, pedig mindig elengedték, csak meg kellett mondania: kivel, hová mennek, és mikorra ér haza. Épp csak betöltötte a 16-ot, jogos volt szülei aggodalma.
Délután telefonált kedvenc barátnője, sajnos nem tud vele menni, de nyugodtan hivatkozzon rá. A diszkóban úgyis lesz ismerős bőven.
Lázasan készülődött, kedvenc topját, miniszoknyáját vette fel. Még épp csak serdült, szép alakja volt. Csinos vagyok-állapította meg, amikor a tükörbe nézett.
A közeli diszkóban sokan voltak, népszerű volt a fiatalok körében. S tényleg sok volt az ismerős. Nevettek, beszélgettek, táncoltak, kicsit ittak. A boros kóla volt a sláger.
Már a buli elején szemezni kezdett egy jóképű fiúval, aki legnagyobb örömére hamarosan táncolni hívta.

Igazából nem volt még fiúval, de izgatta már a dolog. Ahogy egyre jobban fogyott a boros kóla, úgy kerítette hatalmába valami megmagyarázhatatlanbizsergés. Egyre szorosabban simult partneréhez, valami fura keménységet is érzett, ahogy ágyékuk összeért. Nem is érezte, mikor veszítette el a kontrollt, csak vihogott, vonaglott, szinte felkínálta magát.
A fiú, nevezzük inkább férfinak (húszas évei végén járt) egyre gyakrabban és cinkosabban kacsintgatott barátja felé.
- Indulni kéne. Haza viszlek - ajánlotta a lánynak.
- Nem baj, ha a barátom is velünk jön? Útközben kirakjuk majd.
A lánynak fel sem tűnt, hogy címét meg sem kérdezve elindultak hármasban. Túl kába volt már.

Nem autóztak sokat, kb. 10 percet, amikor megálltak.
- Felugrunk egy percre hozzám? Odaadom a cd-ket a barátomnak, és indulunk tovább -nyugtatta meg a lányt.
Egy társasház 3. emeletére mentek. Szép lakás-futott át a lány agyán. Leült egy kanapéra. A két férfi, a másik egy olyan törökös kinézetű, hasonló korú, mint társa, eltűntek a másik szobában. Kis idő múlva visszatértek, kezükben pezsgővel és pohárral.
- A megismerkedésünkre! - nyújtották a pezsgővel teli poharat a lány felé. Koccintottak.
- Csinos vagy! - bókoltak neki.
Táncoljunk még! - invitálták.

Mindketten átölelték, és lassú ringásba kezdtek. Közben kezük útnak indult... simogatták cicijét, fenekét, majd egyre lejjebb kalandoztak.
A lány már nem volt képes reagálni, nem is értette mi történik... túl sok volt benne az alkohol. Azt sem vette észre, amikor megszabadították ruháitól.
Táncolj! - hallotta a hangot, ami távolinak és parancsolónak tűnt.
- Táncolj kurva! - lódítottak rajta nagyot. A két férfi lökte egyik karból a másikba, közben röhögtek.
- Jól van! Most tartasz nekünk egy kis bemutatót! Gyerünk, feküdj le, maszturbálj! - lökték a kanapéra.
Kezét erőszakkal selymes, puha puncijához rakták.
- Csináld! - hallotta újra a kérlelhetetlen hangot.

Kezdett kijózanodni... Úristen!Nem lehet!Nem igaz!.. az álom...
Sírni kezdett, könyörögni, de mindhiába. Csinálni kellett. Nem élvezte, rossz volt.
A két férfi közben maszturbált, és röhögött, röhögött.
Egy idő után új játékot találtak ki. Elővettek egy műpéniszt, és az asztalra rögzítették.
- Gyerünk kurva, élvezz! - vezették oda a lányt az asztalhoz - Keféld magad!
Iszonyú volt, szörnyű fájdalom nyilalt belé, amikor a műpénisz belé hatolt... de nem is az fájt a legjobban, hanem a szégyen. Nem látott, és nem hallott, csak sírt, könyörgött. Hiába.

Hamar megunták ezt a játékot is a férfiak. Utasították, hogy kényeztesse őket. Mindketten durván rángatták haját, mélyre nyomták szájában nemiszervüket. Majd beleélveztek.
- Jól van, kurva! Jó volt! - nyugtázták.
- Játsszunk még kicsit, élvezz te is!
Síkosítót vettek elő, bekenték vele a műpéniszt.
- Ülj bele! Mondd közben, hogy: élvezem! Gyerünk!
Már mindegy volt a lánynak... csak éljem túl... Istenem, csak ne öljenek meg! - fohászkodott. Sírt, és tudattalanul ismételgette, amit a férfiak mondattak vele.
Aztán négykézláb kellett körbe-körbe sétálnia hátán a férfiakkal.

Egyszer csak megunták. Felöltöztették, kocsiba rakták, házuk közelében kitették.
Otthon aggódva várták. Nem kellett semmit sem mondania, csak zokogott önkívületben.
Orvoshoz vitték. Vizsgálatok, kihallgatások, tárgyalás... minden úgy zajlott, mint álmában. A férfiakat 6 évre ítélték. Kábítószer hatásával magyarázták tettüket.
Új városba költöztek. Az iskolában nem értették a fiúk, miért utálja a lány annyira őket, miért rezzen össze, miért nem lehet udvarolni neki, amikor olyan csinos... ?
Néha még felriad álmából. Nem mesélte el senkinek, ami történt vele, csak a neten egy lánynak. Hozzá bizalommal fordult.
Megkedvelték egymást. Furcsa, és megmagyarázhatatlan vágyat kezdett érezni, amikor vele beszélt.
- Játsszunk doktor nénist - ajánlotta legutóbb.
Te leszel a nőgyógyász, én a beteg. Vizsgálj meg...