Egyetlen szó

Késő ősz volt, az esőben a szél csaknem kifordította az esernyőmet. Amikor elmentem Tomiék háza előtt, akaratlanul is a szakításunkon kezdtem filózni. Kb. két hete szakítottunk, én suli után mentem fel Tomihoz, mert szegénykém náthás volt és a héten még otthon kellett maradnia, de szerintem aznap már nagyon egészséges volt. Amikor beléptem a kapun, gyorsan megigazítottam a hajam, és a ruhám. Nem éppen köhögésszerű hangok hallatszottak a házból. Tomiék nem zárták kulcsra az ajtót, ezért kétszeri kopogás után, mivel úgyis tudta, hogy aznap még feljövök, beléptem a házba. Elindultam Tomi szobája felé. Kezdtek ismerősek lenni a hangok, és hirtelen görcsbe rándult a gyomrom, féltem, ezután az következik, amit nagyon nem akarok és abban a pillanatban beléptem. Tomi épp akkor mehetett el, a jelekből ítélve. Zokogva rohantam ki a házból. Akármennyire is fájt amikor megláttam őt azzal a ribanccal, Jennyvel, egyszerűen nem tudom őt kiűzni a szívemből. A barátnőm elkezdte szidni, amikor szakítottunk, én nem voltam rá képes... Mert akármit is tett, az életem legszebb két évét adta. De ami megtörtént az megtörtént, nem hibáztathatom csak őt, valószínű az a csaj olyat adott neki amilyet tőlem nem kaphat.

Közeledett az este amikor hazaértem, bementem a szobámba és leültem a géphez, elkezdtem csevegni az egyig barátommal. Ő akkor tudta meg, hogy szakítottunk a Tomival, mert mióta elköltözött a városból elég keveset tudtunk beszélni egymással. Ezt kicsit sajnáltam, mivel ő meleg volt bármikor kiönthettem neki a lelkem, megértett. Ez volt most is, mondta, hogy az összes pasi bunkó, kivéve az ő macikáját, de már ők is voltak rosszban, de a dolgok egy idő után maguktól rendeződnek majd. Amíg nem kellett vacsorázni mennem addig beszélgettünk. Aztán vacsora után hirtelen nagyon fáradtnak éreztem magam, és elmentem fürdeni, hátha attól felfrissülök majd. A víz tökéletes volt, és az illatok is. Elszenderedtem.

Mikor felébredtem már kihűlt a víz és kb. este tizenegy óra volt. Kikászálódtam a kádból és bementem a szobámba csendesen, mer a szüleim valószínűleg már aludtak. Álmodtam valamit, amitől nem lett túl jó kedvem… Álmomban újra láttam a jelenetet, ahogy belépek Tomi szobájába…és itt már nem bírtam tovább, kifakadt belőlem a sírás. Az eset óta nem kommunikáltam Tomival, hiányzott ugyan, de még csak az kéne, hogy én keressem meg őt. Ha még arra se volt képes, hogy bocsánatot kérjen, akkor felőlem megeheti a fene. De valami egyre csak arra ösztönzött, hogy írjak egy sms-t neki. Tudni akartam mi van vele… Még mindig szeretem. És ez ellen semmit nem tudok tenni. Az sms-ben megtudakoltam tőle, hogy ezt miért tette velem. Vártam egy olyan fél órát a válaszra, utána elaludtam. Másnap sem kaptam választ. Ez, azt hiszem, azt jelentette, hogy nem érdeklem őt. Fel kéne fognom végre, hogy köztünk már nem lesz semmi.

Közeledett a Mikulás, még mindig nem tudom mit kezdjek Tomi ajándékával, másnak nem adhatom, mert névre szóló. Az iskolában olyan csendesen teltek a napok, mint még soha, a tanárok egész órán fel se szólítottak, aminek azért kicsit örülök.

Megtörtént amitől tartottam, Jennyt és azt az undok barátnőjét megláttam az utcán, szerintem ők is észrevettek engem, mert sokatmondó pillantást váltottak és elkezdtek kuncogni, nem mintha a történtek olyan viccesek lettek volna.

Pár nappal később, Mikuláskor lezajlott az osztályban az ajándékozás és mikor vége lett indultam haza. Evelinnel a barátnőmmel a szokásos úton mentünk, a kanyarban, a házunk előtt most is, mint mindig elváltak útjaink. Aztán amikor bementem volna a kapun, hirtelen egy ismerős hang közeledett felém, és éreztem hangján az izgatottságot, ahogy a nevemet kiáltotta, rögtön megfordultam. Igen, ott állt Tomi. Bocsánatkérően nézett és bele kezdett. A megdöbbenéstől, a dühtől és a szerelemtől egy szó se jött ki hirtelen a számon. Így azt se tudtam neki mondani, hogy tűnj el, nem akarlak látni. Ezért hallgattam. Nagyon fáztam, és mivel érdekelt amit mondott behívtam a házba. Otthon nem volt senki, nyugodtan tudtunk beszélni. Kiderült, hogy az smsre azért nem válaszolt, mert ellopták a telefonját, hogy elhigyjem megmutatta az új telefont amit vett. Arra a kérdésemre, hogy miért csalt meg annyit válaszolt csak, hogy rosszul tette, és már aznap megbánta.

-De Tomi, miért nem kerestél meg? Miért nem jöttél bocsánatot kérni?-szóltam közbe a mondókájába.

-Mert tudtam, hogy ez neked nagyon fáj, és féltem, hogy kidobsz, és nem engedsz szóhoz jutni.

-De most sem dobtalak ki, itt vagy bennt a szobámba és…- és ha jól veszem észre Tomi kezei közeledtek felém.

Átölelt, lágy karjaiba zárt.

-Szeretlek, bocsánat, kérlek ne haragudj rám.

Elgondolkoztam, hisz én is szeretem hiányzott, és most itt állunk és ez olyan jó.

-Én is szeretlek-ebben a pillanatban Tomi ajkai az enyémekhez tapadtak, és elkezdtünk csókolzni.

Éreztem, hogy ez nem csak egy szimpla csók lesz, mindkettőnket égetett az egymás iránti vágy. Lassan és finoman Tomi kigombolta az ingem, csókolgatta a nyakam, ledöntött az ágyra és tovább csókolgatott. Én is tovább vetkőztettem. Olyan volt vele aznap, mint még soha.

Szeretlek-mondta. Éreztem, hogy tényleg szeret és azt is, hogy mi még nagyon sokáig együtt leszünk.

Vége